Kőszegi Ferenc : Emlékezéseim.

 Rendhagyó bejegyzésem következik. (amihez később tervezek illusztrációt, amit 1-2 mondat szinte meg is követel..)

Kezdeném a borítóval, melyet papámnak terveztem és egy régi képét rajzoltam meg....és azt mutatom be lépésről lépésre, hogy is készült el :)

miből lesz a cserebogár....XD ebből a borzalmas vázlatból indult a rajz :D

 na ez a kép csak a háttérszín....nincs a vázlat felette ...azért már így is kezd alakulni :D

 és a végén egy kis huzavona textúra,, szöveg + effektdömping után kész :D

Most pedig jöjjön a bevezető:

Először is azt szeretném megjegyezni, hogy mindig szerettem mikor papa leült és mesélt a frontról, az akkori szituációkról, persze mindig a viccesebb sztorikat mesélte el : mikor biliben csinálták a palacsintát az orosz katonák...aztán jóízűen megették belőle (mert azt sem tudták mi az a bili)... meg mikor mondták valakinek, hogy "Kaputt"! az meg azt válaszolta: hogy nyitom, nyitom már a kaput....

Komolyabb és sivárabb emlékeket csak pár éve mesélte el ... és mindig noszogattam én is, hogy írja le gondolataiat aztán..

 itt volt nálunk ma (Születésnapom alkalmából)  és legépeltem a gondolataiból -amiket leírt gondosan egy kis füzetbe - pár oldalnyit. Ezt meg is osztanám a blogom olvasóival. :)

Van 1-2 helyen orosz szó, de hallás után írtam le, nem néztem utána, hogy hogyan is kell írni...meg nem is igazán érdekelt....

Kőszegi Ferenc:

Emlékezéseim.

1941-45'


1941-ben már leventébe jártam. Minden 12 évet betöltött fiú gyermeknek leventének kellett lenni. Minden kedden reggel 8-kor sorakozó volt a tűzoltó szertár előtt, és névsorolvasás volt. Szakaszonként vonultunk ki a nagy gyepre. Elöl ment a rezesbanda, és fújták a trombitákat. Foglalkozások, alaki kiképzések, voltak mint a honvédségnél déli 12 óráig. Köszönés: Szebb jövőt! Vasárnap ismét sorakozó 9 órakor, és névsorolvasás. El kellett mondani a Hiszek egyet, (Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, hiszek egy isteni örök igazságban, hiszek Magyarország feltámadásában, Ámen.) majd sorba vonultunk a templomba és meghallgattuk a szentmisét, kijöttünk és újra sorakozó...köszöntünk, hogy: Szebb jövőt!, és utána oszolj. 1942-ben már mi is bent voltunk a háborúban. Sok magyar katona harcolt az orosz fronton. Unokatestvérem férje is kint volt a Don kanyarban. 42'-43' tele nagyon hideg volt. -40 fok volt. A magyar hadsereget az oroszok bekerítették és jöttek visszafelé étlen-szomjan. Sógorom mesélte, hogy fagyos krumplit, fagyos répát ettek.  Ha találtak elesett fagyos lovat, akkor belőlük "faragtak" egy kis húst. Volt velük egy Pázmándi fiú aki zászlós volt és ő vezette őket ki a gyűrűból . Sokan elestek közűlük. Volt akit felváltva hoztak mert sírt, hogy ott ne hagyják ott…mikor hazajöttek kezük lábuk el volt fagyva. A tatai ezredből talán százan jöttek haza. Volt olyan köztük –sok- aki levetette a bakancsát és a lába ujjai bent maradtak a bakancsba’.  Sógorom is sokáig a kórházban volt, a lábait majdnem levágták. Nagyon sokat jöttek a magyarok, vissza mire megállították őket. Közben sokan bevonultak a faluból. Nagybátyám is és unokatestvérem is. Nagybátyám Szolnok térségében fogságba esett 944’ –be és 1948-ig volt fogságban. Sok csalán levest ettek és kukorica kását. Az unokatestvérem végig harcolta a  háborút. Itthon jegyrendszer volt. Közben megszálltak bennünket a németek. Tele volt velük a falu. Hozzánk is be volt szállásolva két főtiszt a tisztaszobába (első szobába). Ők este ott ettek velünk vacsorát. Már akkor nagyon magyarázták, hogy elvesztették a háborút. Egy hónapig itt voltak majd elmentek, utána jöttek másikak. Sok magyar katona is jött, akit elszállásoltunk. Tele volt velük a falu -a sok katonával-. Itt kiképzést kaptak. Vitték őket a frontra. Minket fiatalokat 44’ szeptemberétől  -a németek- kísértek bennünket sáncárkot ásni  minden reggel. Kimérték hány métert kell kiásni. Délután 3 óra körül jöttünk haza. Velence, Sukoró és Kápolnásnyékre jártunk. Közben az amerikai repülők bombázták Budapestet. Itt szálltak a falunk felett és itt is jöttek vissza. Lőtték őket a tüzérek de nem sok esett le, mert olyan magasan repültek, hogy oda nem tudtak fel lőni. Egy vasárnap jöttek és visszafelé 3 pilóta leszállt a határba’. A csendőrök elfogták őket és bekísérték a községházára.  Egy néger is volt köztük - akkor láttam először négert- . Olyan sok repülő jött, hogy az eget alig láttuk. Nem csak nappal de éjjel is jöttek folyamatosan. Égtek a Sztálin gyertyák. Repülőről szórták őket. Olyan világos volt , hogy újságot lehetett olvasni –éjjel- .Mi meg árkoltunk tovább, a front meg mindig közelebb jött. Az ágyúzásokat már hallottuk, mindig közelebb és közelebb. Velencei hegyen árkoltunk és az országúton vonultak a tüzérek., majd egyszer megálltak. Egy óra alatt megfordultak helyben, és mentek visszafelé. A német katonák ott hagytak bennünket mi meg jöttünk hazafelé a hegyeken keresztül. Amint jöttünk a pázmándi határ, és a szőlőhegy tele volt katonával. Mikor jöttünk a katonák már mondták, hogy az oroszok Ercsinél átjöttek a Dunán. Faluba’ rengeteg katona lett -hírtelen- pár nap múlva. Az egyik istállóba huszárok öt lovat felnyergelve bekötöttek az istállóba, és egy huszár vigyázott rájuk, és ő mondta, hogy ők a szentesi huszárok. Ők tartják a frontot Baracskától Kápolnásnyékig. Közben a falu kapta az aknavető és tüzérségi záporokat. Akkor dőlt le a templomtorony is. Átlőtték és a szél ledöntötte. A mi házunk  is kapott két belövést. Faluba’ nem volt olyan ház ami nem kapott volna találatot. A faluban is voltak tüzérségi állások, akik lőtték az oroszokat -Fehér keresztnél és a Szent János szobornál –ezeket láttam-., december 21-én hajnalban nagy csend lett. Édesapámmal kijöttünk a szobából, hogy az állatokat megetetjük, és akkor látjuk, hogy a huszárok lovai nincsenek az istállóba’ éjjel elmentek, és velük együtt minden magyar és német katona is. Kijöttünk az istállóból és kiabáltak az oroszok: „Sztoj magyarszkij németcki jetz”   (hallásutáni írás). Feltartottuk a kezünket és oda jöttek hozzánk, és a házban minden helységet megnéztek. Ők elmentek majd utána jöttek mint a méhek. Jöttek autók melyeken USA felirat volt. Harckocsik , lövegek katonák ,egy óra alatt tele volt a falu. Utcák, udvarok, minden tele volt emberekkel. Akkor megjöttek a repülők is – németek voltak- , és elkezdték géppuskázni a falusi embereket. Fél óra alatt a főutcát végig bombázták a repülők és rengeteg halott lett. Azt a sok halottat nekünk kellett eltemetni. A katonák közül akik életben maradtak azok elmentek –az orosz katonák- jöttek újak helyettük. Ők már vittek mindent …szalonnát, sonkát, kenyeret, órákat –karórát zsebórát sőt még olyan is volt aki a vekkerórát elvitte- . A civilektől –akinek jobb csizmája volt – még azt is elvitték. A tyúkokat, libákat, kacsákat lelőtték az udvaron, és volt aki ott helyben pörkölte meg a tyúkokat, majd főzték vödörben. Nekik mindenki burzsuj volt Magyarországon . A  nagyobb állatokat vagy elhajtották, vagy az udvaron megnyúzták. A lovakra felültek és elvitték őket. A disznókat az ólban lelőtték és elvitték azokat is. A gabonát –ami volt ,vagy maradt – elvitték azt is. Nem maradt csak az üres kamra . A bort megitták, és a nőket megerőszakolták. A férfiakat robotra hajtották.  Én is mentem, robotra lovakat vezettünk Cikolára. Öt lovat vezetett minden ember. Utána Pátkára hajtottak bennünket három napi élelemmel. S, a három napból két hét lett. A pátkai szőlőhegyen volt a szállásunk. Negyvenen voltunk egy pincében és a földön aludtunk – még szalma sem volt alattunk- . A kosztunk hamar elfogyott, de dolgozni kellett. Lövészárkot ástunk , s előttünk németek, mögöttünk oroszok, felettük repülők. Este behajtottak bennünket a pincébe. Kértük az ennivalót, de nem volt. Két nap múlva mentünk be, és két benzines hordóban főtt a száraz borsó kukoricával keverve. El lehet képzelni milyen lehetett…. Kerestünk üres konzervdobozokat és abból ettünk, mert éhesek voltunk. Kint az árokba’ kéregettünk az oroszoktól, és ha volt nekik –talán- adtak. Egy öreg hozott egy nagy fehér bilit tele kásával , éhesek voltunk és megettük. Akkor ettem először biliből ..és utoljára. Harmadik héten jöttek az orvosok, tolmács és egy pincébe’ egyenként kellett lemenni. Megvizsgáltak bennünket és a gyerekeket, öregeket elengedték. Akik ott maradtak rögtön nyírták őket kopaszra, s így lettek foglyok. Közben itthon is összeszedtek ötven embert és elhajtották őket Ercsibe. Onnan pedig Szegedre a csillagbörtönbe, onnan Temesvár majd irány a Szovjetunió. Ebből az ötven emberből jó, ha tíz hazajött. Sokat robotoltam nekik a pékségbe’. Fát vágtunk, lőszert raktunk János tanyán nagy bunkerokat ástunk –ott volt a főhadiszállás. Komoly bunkerok voltak. Tetejük 25-30 centiméteres farönkökkel volt lerakva és két méter föld volt rajta. Utoljára Dinnyésre hajtottak bennünket. Négy falu férfijai volt ott. Azért hajtottak oda mert a németek az utat ami Székesfehérvárra vitt, száz méterenként felrobbantották. Azokat a nagy gödröket pedig tele kellett hordani földdel. Trógokat kellett csinálni és azokkal hordtuk a földet. Itt is „malenyki robot” volt. Enni valónk itt is hamar elfogyott, és minden este krumplit főztek. Itt egy hétig voltam és egy éjjel megszöktem. A többiek tíz nap múlva jöttek haza, és mindig kevesebb orosz volt a faluban. A nép kezdett előjönni és kezdtük a romokat takarítani. A tepmlomot is kikellett takarítani , mert ezek a „jó testvérek” istállónak használták. Az esperes atya megtartotta az első misét. Az emberek sírtak, ….majd lassan megindult az élet a faluban. Más nem volt ,csak 5-6 kutya. Nulláról indult az élet. Közben a sok tetű -ami bennünk volt- meghozta a betegségeket. (a tetveket az orosz katonáktól kaptuk „emlékbe”) A faluban kiütött a tífusz. Sokan megbetegedtek és sokan bele is haltak. Édesanyám is megbetegedett, fejtífuszba esett. 41 fokos láza volt hat hétig. Vizes ruhába volt takarva. Az orvos gyógyszert nem tudott adni –mert nem volt- azt mondta, ha pálinkát, rumot tudunk szerezni akkor megmarad. Én a falut felkutattam, ahol csak egy deci volt én azt megvettem. –Vagy pénz híján el cseréltem .- A pálinka mindig ott volt előtte, amit reggelre mindig megivott. A  vizes ruhát húsz percenként cseréltük. Édesapámmal egész éjjel virrasztottunk. A kishúgom Mari három éves volt és ott mászott rajta az ágyban , és nem lett beteg, pedig azt mondták, hogy fertőző a tífusz. Három hónap után kezdett teát inni, haja nem volt és ketten vezettük a szobába –én meg aki épp ott volt- . Újra tanítottuk járni olyan gyenge volt. A faluban sokan meghaltak pl: a feleségem nagynénje két lányával – az egyik 18 a másik 20 éves volt- mind3-an meghaltak. A feleségem édesanyja is meghalt. Itt hagyott 3 árvát. A legkisebb két éves volt, a feleségem is beteg volt, -ő hét éves volt akkor- de ő meggyógyult.  A legöregebb testvérük 9 éves volt. Az édesapjuk kórházban volt. Mikor hazajött a felesége már el volt temetve. A három árvát az öreganyjuk és az édesapjuk nevelte, majd férjhez is adta mind3-at. A nagymamájuk 102 éves korában halt meg. Volt egy főhadnagy fia akit mindig hazavárt. Nem akarta elhinni, hogy meghalt. -Miskolc környékén fejlövést kapott- Erről abban az időben nem lehetett beszélni. Egy unokatestvérem -22 éves volt és nagyon csinos lány - és ő is meghalt. Sok fiatal meghalt, gyógyszerhiány miatt. De az élet nem állt meg. Dolgozgattunk a határban. Az uraság kukoricája nem lett leszedve és odajártunk leszedni, szedtünk annyit amennyit elbírtunk és hazahoztuk. Lemorzsoltuk, ledaráltuk, kiszitálták az asszonyok, majd főztek kását és sütöttek prószát. Akinek maradt egy kis búzája azt is ledarálták , majd abból sütöttek kenyeret. Azóta ha leejtek egy darab kenyeret, felveszem és megcsókolom. Én azóta a kenyér haját sem dobom el. Nehéz hónapok voltak. Kijártunk a határba fel kapáltunk egy darab földet és vetettünk krumpli hajat, mert krumplit az oroszok mind megették. Voltak olyan emberek, akik négyen húzták az ekét. Az élet lassan beindult. Az emberek szereztek sebesült lovakat és azokkal dolgoztak.  Elmentek Tamási Szakcs térségébe és ott cseréltek borjút, malacot , libát, kacsát , tyúkot. Így lassan gyarapodtak az állatok. Egy ló, egy tehén…így szántottak, ilyen fogatok voltak. Majd megkezdődött a földosztás. Kiosztották az uraságok földjeit. Volt aki 10 holdat, 5-öt vagy 3 holdat kapott. Egy évig sok üresen maradt föld volt. Lassan mindenki szerzett fogatot és meg tudták szántani a földet. Sonkát, szalonnát három évig nem ettünk. Olaj az hamar lett, és édesanyám vízbe kevert lisztet s , azt kisütötte…az volt sokáig a sütemény. Úgy hívtuk „ruszkitarkedli”. Sok kukoricakását és prószát ettünk. De a magyar paraszt spórolt és hat év alatt újra voltak lovak, új kocsik. Így szépen ment az élet, dolgozott mindenki , de sajnos jöttek a pártok és az orosz „testvérek”. Elkezdődött a beszolgáltatás. Rákosi volt a vezér. A parasztokra csúnyán lesújtott. 5-6 évig kínoztak bennünket. Jött a TSZ. (Termelő Szövetkezet)Mindenkit bekényszerítettek és előtte volt az 56’-os forradalom, fellázadt az ifjúság , az egyetemisták és a nép. Sok helyen fegyvert fogtak, és követelték a szabadságot. Tűntetések voltak és az ÁVH-sok ( Állam Védelmi Hatóság )belelőttek a tömegbe. Sok civil halott volt, és a civilek ha elfogtak egy ÁVH-st akkor felakasztották a villanyoszlopra. A tüntető tömegekbe’ lövésre a parancsot az ÁVH-sok és egy Marosán György nevű vezér- valami pék volt, de nem dolgozott soha., Kádár barátja volt –adta ki. Az öcsém is Pesten volt a forradalmárok közt. Katona volt és az új parlamentet őrizték. Két hónapig nem tudtunk róla semmit. Sajnos a forradalmat hamar leverték az oroszok. Kádár titokban behívta őket. Tankokkal lőtték az ellenforradalmárokat és Budapestet. Sok házat és embert lelőttek, de az ifjúság sok harckocsit kilőtt az oroszoktól. Utána az oroszok és az ÁVH-sok és sok embert, főleg fiatalokat összeszedtek és bezárták őket., majd kivégezték őket. Vagy  „csak” 5-10, vagy akár 15 év börtönt kaptak. Sok fiatal kiszökött Nyugatra. Egy unokatestvérem is Franciaországba kötött ki. Ott nősült meg és 5 gyereke lett. Új kormány: kivégezték Nagy Imrét,  Maléter Pált és a többieket, és sokat elhurcoltak munkatáborokba, ahol kínozták őket.


...folyt.köv.